2009. július 27., hétfő
2009. július 24., péntek
Ez megér egy bejegyzést ...
Tegnap éjfélkor végre befejeztem a bevállalt 5 KM-es hímzést,
ami összességében cirka 45 120 keresztszem, + sok-sok kontúr,
azért azt hiszem ez nem volt kis teljesítmény!
Most pedig belekezdtem egy titkos hímzésbe... :-D
ami összességében cirka 45 120 keresztszem, + sok-sok kontúr,
azért azt hiszem ez nem volt kis teljesítmény!
Most pedig belekezdtem egy titkos hímzésbe... :-D
2009. július 22., szerda
Új - régi hobby
Szerencsésen hazaértünk a nyaralásból.
A meleg ellenére egy régi hobbimnak fogok hódolni újra, a kötésnek.
Ercsu közös kötésre invitált, bárkit akinek kedve van hozzá. Megnéztem a kendőt (Titania), amit kötnek, nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Már meg is rendeltem hozzá a Merino gyapjú fonalat.
Egy pár munkámat megmutatok. Kicsit már bolyhosak, nem is minőségi fonalból készültek.
Ezeket még Viviennek kötöttem ... méretéből ítélve ez sem ma volt már.
A meleg ellenére egy régi hobbimnak fogok hódolni újra, a kötésnek.
Ercsu közös kötésre invitált, bárkit akinek kedve van hozzá. Megnéztem a kendőt (Titania), amit kötnek, nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Már meg is rendeltem hozzá a Merino gyapjú fonalat.
Egy pár munkámat megmutatok. Kicsit már bolyhosak, nem is minőségi fonalból készültek.
Ezeket még Viviennek kötöttem ... méretéből ítélve ez sem ma volt már.
Ez egy kis különleges mellény, szép bogyós virágokat kötöttem rá.
Ezt a kisruhát akkor kötöttem, amikor Vivim körülbelül 7 hónapos lehetett:
Remélem hamarosan megérkezik a fonalam, ilyen színű lesz:
Ezzel a fonallal készül a kendőm. :-)
Ezzel a fonallal készül a kendőm. :-)
2009. július 11., szombat
Balaton
Vigyázzatok magatokra, alkossatok szépségeket! :-)
Norcsella! Nagyon boldog névnapot kívánok neked!
Balatonra mentünk ... de nem a tóhoz! ;-))))
2009. július 9., csütörtök
Levendulám
Tavalyelőtt vettem 5 icipici tövet a teszveszről.
Még azon az őszön elültettem, hittem az eladónak, hogy nem fog megfagyni a télen.
Még azon az őszön elültettem, hittem az eladónak, hogy nem fog megfagyni a télen.
Tavaly még nem virágzott, de az idén "megbokrosodott" és gyönyörű.
Imádom!
Amikor fúj a szél viszi az illatát mindenfelé, amikor elmegyek mellette mindig megsimogatom. Ilyenkor levendula illatú lesz a kezem. :-)
Imádom!
Amikor fúj a szél viszi az illatát mindenfelé, amikor elmegyek mellette mindig megsimogatom. Ilyenkor levendula illatú lesz a kezem. :-)
2009. július 8., szerda
A tekergő ...
Ő Bézi, a tekergő:
Törzskönyvi neve: Árokházi Bézi
Ő pedig Barnus:
Törzskönyvi neve: Csenki úti Csámborgó Ádám
... és íme kettesben:
2009. július 6., hétfő
2009. július 3., péntek
Ezt most muszáj....
...leírnom....
Előzmények... van két beaglenk, régóta velünk élnek. Egy kan (Barnus, Ő bicolor, kétszínű : fehér és barna), aki a lányokkal együtt nőtt fel, akkor kaptuk, amikor kiköltöztünk a kertes házunkba.
Aztán egy csere folytán hozzánk került évekkel ezelőtt egy szuka is (Bézi, Ő tricolor: barna, fekete, fehér).
Kenelben tartjuk őket.
Történet... ma reggel pakolom be a mosatlant a gépbe, éppen kilátok a konyhából az udvar egyik
csücskére és ekkor látom, hogy Barnus kint játszik az udvaron.
Szaladok ki, hogy mi van, hogy jött ki? Amint meglát már rohan is vissza a kenelbe, tudja, hogy nem szabad csak úgy kijönnie.
Keresem Bézit... sehol sincs! :-(
Minden létező helyet bekeresek .... semmi!
Kijön a szomszéd asszony, nem látta Ő sem.
Kirohanok az utcára ... semmi!
Aztán jönnek, mennek az utcabeliek, hogy fél órája látták abba az irányba menni.....
Felkeltem Vivit, hogy pattanjon biciklire ( rá hallgat Bézi, engem kiröhög ... :-) ). Vivim álmosan, pizsamában, kutya kajával a zsebében biciklire ül, bejárja a környéket, az utcabeliek mondása szerint....
Bézit nem találta.
Erre, AMI a legjobban felbosszantott az egészben... kidöcög a másik szomszéd az utcára.... miszerint náluk volt a kutya, át is csengetett hozzánk a veje, de nem mentünk ki, így úgy gondolták, hogy biztos nem vagyunk itthon, aztán útjára engedte a kutyát!!!!! Na most ki szerint normális ez??????
Ismeri, tudta, hogy a miénk!!! A csengőt nem nyomta meg, mert nem szólt.
Könyörgöm csak annyit kellett volna tennie, hogy megfogja és berakja a kapunkon belül!
DE nem, elengedte!
Mi meg kereshetjük.... sehol sem találjuk! :-(((
Hívom Attilát, mivel már tehetetlen voltam, nem láttam a pipától, hogy jöjjön haza, kocsikázza körül a környéket ... hátha.
Jött, kocsikázott, semmi!
Mély letargia az egész családon, főleg a három gyermeken......
Tartottam magam, de legszívesebben jól ... nem is tudom mit csináltam volna a kedves szomszéddal...
Mondtam a gyerekeknek, hogy ne reménykedjenek benne, hogy valaha hazakerül Bézi! Megértették, de nagyon szomorúak voltak!
Aztán elmentünk Anyumék, most én voltam a soros az ebéd főzésben, semmi kedvem nem volt itthon főzőcskézni, így ott csináltam meg.
Ebéd után Anyum csinált két kávét, Attila pillanatok alatt megitta, én szeretem szürcsölgetni, kiélvezni.
Jól össze is vesztünk, mert Ő már menni akart vissza dolgozni, de előtte még Bencét meg engem haza kellett volna hoznia, én meg jól elpiszmogtam a kávémmal. Ezen jól berágott ... pasi...
Aztán elindultunk... megálltunk a Sportcsarnok kereszteződésénél és láss csodát!
A szembeni oldalon ott sétál a sövény mellett Bézi!!!
A szívem majd kiugrott a helyéről! Menni még nem tudtunk, mert jöttek az autók!
Azon imádkoztam, hogy ki ne ugorjon az úttestre... csak egy kicsit maradjon még nyugton.
Elindultunk.... majdnem kiugrottam a száguldó autónkból, Ati jól le is szidott... azt sem tudtam hogy öleljem Bézit!
Bepakoltuk a kocsiba. Itthon megfürdettük, megetettük, megitattuk!
El sem hiszem, hogy ennyire mázlisták vagyunk!!!
Happy end! :-)))
Előzmények... van két beaglenk, régóta velünk élnek. Egy kan (Barnus, Ő bicolor, kétszínű : fehér és barna), aki a lányokkal együtt nőtt fel, akkor kaptuk, amikor kiköltöztünk a kertes házunkba.
Aztán egy csere folytán hozzánk került évekkel ezelőtt egy szuka is (Bézi, Ő tricolor: barna, fekete, fehér).
Kenelben tartjuk őket.
Történet... ma reggel pakolom be a mosatlant a gépbe, éppen kilátok a konyhából az udvar egyik
csücskére és ekkor látom, hogy Barnus kint játszik az udvaron.
Szaladok ki, hogy mi van, hogy jött ki? Amint meglát már rohan is vissza a kenelbe, tudja, hogy nem szabad csak úgy kijönnie.
Keresem Bézit... sehol sincs! :-(
Minden létező helyet bekeresek .... semmi!
Kijön a szomszéd asszony, nem látta Ő sem.
Kirohanok az utcára ... semmi!
Aztán jönnek, mennek az utcabeliek, hogy fél órája látták abba az irányba menni.....
Felkeltem Vivit, hogy pattanjon biciklire ( rá hallgat Bézi, engem kiröhög ... :-) ). Vivim álmosan, pizsamában, kutya kajával a zsebében biciklire ül, bejárja a környéket, az utcabeliek mondása szerint....
Bézit nem találta.
Erre, AMI a legjobban felbosszantott az egészben... kidöcög a másik szomszéd az utcára.... miszerint náluk volt a kutya, át is csengetett hozzánk a veje, de nem mentünk ki, így úgy gondolták, hogy biztos nem vagyunk itthon, aztán útjára engedte a kutyát!!!!! Na most ki szerint normális ez??????
Ismeri, tudta, hogy a miénk!!! A csengőt nem nyomta meg, mert nem szólt.
Könyörgöm csak annyit kellett volna tennie, hogy megfogja és berakja a kapunkon belül!
DE nem, elengedte!
Mi meg kereshetjük.... sehol sem találjuk! :-(((
Hívom Attilát, mivel már tehetetlen voltam, nem láttam a pipától, hogy jöjjön haza, kocsikázza körül a környéket ... hátha.
Jött, kocsikázott, semmi!
Mély letargia az egész családon, főleg a három gyermeken......
Tartottam magam, de legszívesebben jól ... nem is tudom mit csináltam volna a kedves szomszéddal...
Mondtam a gyerekeknek, hogy ne reménykedjenek benne, hogy valaha hazakerül Bézi! Megértették, de nagyon szomorúak voltak!
Aztán elmentünk Anyumék, most én voltam a soros az ebéd főzésben, semmi kedvem nem volt itthon főzőcskézni, így ott csináltam meg.
Ebéd után Anyum csinált két kávét, Attila pillanatok alatt megitta, én szeretem szürcsölgetni, kiélvezni.
Jól össze is vesztünk, mert Ő már menni akart vissza dolgozni, de előtte még Bencét meg engem haza kellett volna hoznia, én meg jól elpiszmogtam a kávémmal. Ezen jól berágott ... pasi...
Aztán elindultunk... megálltunk a Sportcsarnok kereszteződésénél és láss csodát!
A szembeni oldalon ott sétál a sövény mellett Bézi!!!
A szívem majd kiugrott a helyéről! Menni még nem tudtunk, mert jöttek az autók!
Azon imádkoztam, hogy ki ne ugorjon az úttestre... csak egy kicsit maradjon még nyugton.
Elindultunk.... majdnem kiugrottam a száguldó autónkból, Ati jól le is szidott... azt sem tudtam hogy öleljem Bézit!
Bepakoltuk a kocsiba. Itthon megfürdettük, megetettük, megitattuk!
El sem hiszem, hogy ennyire mázlisták vagyunk!!!
Happy end! :-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Gyermekeim
