Translate

2010. november 19., péntek

Ami nem megy ...

nem kell (kellene) erőltetni, pedig muszáj lenne ...
Az történt, hogy kaptam családon belül egy felkérést hímzésre.
Azt hittem menni fog, minden rendben lesz vele ... hát nem,
nem megy,
sőt azóta hímzőtű sem volt a kezemben ...
ennek már több, mint egy hete.
A lányok kérdezgetik, hogy anya akkor mostmár nem is fogsz hímezni többet ...
Totál kész vagyok ... pedig nem egy bonyolult hímzés lenne,
a bajom az, hogy teljesen szabad kezet kaptam ...
... de mi van akkor, ha nem fog tetszeni ... na ettől vagyok kiborulva ...

Helyette beizzítottam a varrógépem és a kötőtűim!
S nagyon - nagyon jó érzéssel tölt el a velük való dolgozás, nem is hiányzik a hímzés ...
még most, csak ideges vagyok tőle, ha rágondolok ...
Márpedig túl kell lépnem rajta, meg kell csinálnom ... vhogy.

Szóval kötök ... sapkát, a Vivié és az enyém kész, jelenleg Vivinek 
készül egy barkás talizmános kígyósál (az ötletadó Colette).
A varrógép ... sokáig elő sem került, mert nem tudok varrni,
szóval Tildás dolgokat varrok, varrogatok ...
s nagyon jóóóóóó, szeretem!
Mindig is vonzódtam a Tildás dolgokhoz, imádom mindet ...
lassan már klinikai eset leszek ...
boltokban, webáruházokban nézegetem a különböző anyagokat,
miből mit lehetne varrni ... ;-)
Ők az elsők, s csak kíméletesen a kritikával! :-)))





2010. november 7., vasárnap

Fotók a születésről ....


... megérkeztem ...


... az első fürdés ...

... így alszom ...

...az első találkozásom a nővéreimmel ...

 ... az itthoni fürdés, azért mennyivel jobb ...


 ... megeszem a kezem, ha nem adtok enni ...


... ekkora vagyok ...


... s ilyen nagy vagyok most ...





 



Ez a történet ...




2004. november 07.-éről szól. Vasárnap este, 18 óra 45 perc.
Lányaim önfeledten pancsolnak a sarokkádban, párom éppen vidéki munkából tart hazafele, én holtfáradt vagyok.
Nézem a lányokat, szívemet szeretet járja át, közben a bennem növekvő kicsi életre gondolok.
Lilla végre meggyógyult, 6 hetet volt itthon, felépült, így holnap újra mehet oviba, én pedig kiélvezhetem, pihenhetek még a pár napot, talán pár hetet is a baba érkezéséig. Fáradt vagyok.
Fürdés, hajmosás. Sorban veszem ki a lányokat a kádból, s ekkor vmi meleg önt el ... elfolyt  a magzatvíz ...
Telefonálok Attilának, aki már hazaért, de még dolgozik ... rohan,
telefonálok anyuméknak, jöjjenek a lányokra vigyázni, mert megyünk szülni,
telefonálok a fogadott orvosnak , menjünk ... vár,
telefonálok a mentőnek, jöjjenek.
Amíg vártam, egy gyors zuhanyzás, gombóc a torkomban, félek...
Innentől felgyorsultak az események ...
A mentőben feküdnöm kellett végig, az út a klinikáig kb. 50 km, fájásaim még nincsenek.
A kötelező (kellemetlen körök) után, irány a vajúdó, oxytocin infúzió.
21 óra 30 percvégre beengedik Attilát is, a 3. apás szülés. Ekkor érkezik meg T., a szülészorvos.
Megnéz, az oxytocin megtette a várt hatást (de még hogy!).
Attila azt mondja, hogy még ma meglesz a baba, T. csak mosolyog.
Csend van.
Igen, csendben szenvedek.
Attila be-, bealszik.
Jó neki, irigykedem.
Emlékszem, amikor a lányokkal vajúdtam akkor is jókat durmolt a lábamnál.
23 óra pár perc, lassan nyomni szeretnék.
T. jön, nyomjunk.
23 óra 30 perc megszületett Bence, 3350 gr, 50 cm. Boldog vagyok! :-)

Ennek ma 6. éve.

Boldog születésnapot kicsi kincsem! 
Nagyon szeretünk!

2010. november 6., szombat

Kesztyűk és a Rose SAL


Az őszi szünet alatt készültek ezek a kesztyűk a lányoknak.




Folyamatosan próbálgatni kellett menet közben, de nagyon gyorsan elkészültek. 

Fonal: Barka Felhő
Rio De Janeiro - Capri
Velence - Antwerpen

A Rose SAL-t is befejeztem, már csak le kell tisztulnia, hogy mi legyen a végleges formája.



Zweigart Edinburgh natur 36 ct
The Gentle Art: Lavender Potpourri, Cornhusk


Valami mást is tanultam. Azt, hogy ahogy öregszem, elveszítek olyan dolgokat, amiket sajnálok. Például... a tejfogaimat, amelyek idővel helyet adnak a vasfogaknak. De ennél fontosabb dolgok is elvesznek..., barátok. És csak reménykedhetünk, hogy a hamis barátok vesznek el, akikről kiderült, nem igaziak. Ha szerencsém van, az igazi barátaim megmaradnak, azok, akik mindig is mellettem álltak..., pedig nem mindig hittem.
- Meg Cabot-

Gyermekeim

Lilypie Lilypie Lilypie Kids Birthday tickers